Az álomlevéltárral csak egyetlen-egy apró probléma van, hogy a világvégén található. Illetve otthonról nézve még az is, hogy Berlinben van, ami meg a világ közepe :)
Az előnyei azonban mindezt elsöprik:
Az S-Bahn gyakran jár, és egy kisváros-szerű mesefaluban tesz ki, ahonnét egy elvarázsolt, buja kertek közepén százéves villákat rejtő úton kell végigsétálni, kb 800 métert, ami laptoppal a hátunkon néha elég nehéz, de a látvány és az élmény megéri :)
A másik lehetőség, a másik S-Bahn, ami szintén egy kisváros-szerű téren rak le, és onnét bevásárló nagymamákkal lehet elbuszozni a levéltárig.
A levéltár maga, a Bundesarchiv, egy régi porosz kadettiskolában van, csak még előbb a nácik, majd az amerikaiak katonáskodtak benne. Az egész ennek megfelelően pont olya
n, mint egy régi kadettiskola: nagy park, sok nagy fa, régi, massziv épületek.
Már a kapuban mindenki nagyon kedves, a biztonsági bácsik is, és
aztán a levéltárosok is. Hiába keveredett el a bejelenkező papírom, sebaj, kitöltjük újra, ha még délig rendelek anyagot, az másnap reggel meg is érkezik. Addig pedig a külön kis teremben üldögélő magyar-kémiatanárnéni-téósnéni-okmányirodásnéni-öltözetű-arcú-hajú néni segít. És valóban segít: teljesen képben van, sorolja, hol lehet nekem érdekes anyag, úgy magyarázza el a roppant bonyolult jelzet-kartoték-aktaszám-dosszié-doboz rendszert, hogy már pár óra után tudok a saját ötletem után rögtön keresgélni is. Ja, és hihetetlenül kedves.
Aztán a másik néni megmutatja, hogyan kell megrendelni az adott iratot számítógépen keresztül. Nemám cetliken. A pasi, aki kiadja az iratokat pedig nagyon vicces :) Van még egy emberke, a felnőninemakaró rocker, hosszú kibontott hajjal, fehér ingben :)
És amit rendelsz, az másnap rendben meg is jön! És ha bárkinél bármi nem stimmel, akkor összetörik magukat, hogy minden meglegyen. Amikor pedig este fél 7 felé elkezdjük visszaadni az anyagokat, akkor ők kívánnak nekünk Schöne Feierabendet! :)
Ja, és 35 cent a kávé, és mókusok ugrálnak a kertben, illetve a parkban, ahol bódító a hársfaillat :) Mi kell még? érdekes iratok? az is van, tonnaszám! :)
Az előnyei azonban mindezt elsöprik:
Az S-Bahn gyakran jár, és egy kisváros-szerű mesefaluban tesz ki, ahonnét egy elvarázsolt, buja kertek közepén százéves villákat rejtő úton kell végigsétálni, kb 800 métert, ami laptoppal a hátunkon néha elég nehéz, de a látvány és az élmény megéri :)
A másik lehetőség, a másik S-Bahn, ami szintén egy kisváros-szerű téren rak le, és onnét bevásárló nagymamákkal lehet elbuszozni a levéltárig.
A levéltár maga, a Bundesarchiv, egy régi porosz kadettiskolában van, csak még előbb a nácik, majd az amerikaiak katonáskodtak benne. Az egész ennek megfelelően pont olya
n, mint egy régi kadettiskola: nagy park, sok nagy fa, régi, massziv épületek.Már a kapuban mindenki nagyon kedves, a biztonsági bácsik is, és
aztán a levéltárosok is. Hiába keveredett el a bejelenkező papírom, sebaj, kitöltjük újra, ha még délig rendelek anyagot, az másnap reggel meg is érkezik. Addig pedig a külön kis teremben üldögélő magyar-kémiatanárnéni-téósnéni-okmányirodásnéni-öltözetű-arcú-hajú néni segít. És valóban segít: teljesen képben van, sorolja, hol lehet nekem érdekes anyag, úgy magyarázza el a roppant bonyolult jelzet-kartoték-aktaszám-dosszié-doboz rendszert, hogy már pár óra után tudok a saját ötletem után rögtön keresgélni is. Ja, és hihetetlenül kedves.Aztán a másik néni megmutatja, hogyan kell megrendelni az adott iratot számítógépen keresztül. Nemám cetliken. A pasi, aki kiadja az iratokat pedig nagyon vicces :) Van még egy emberke, a felnőninemakaró rocker, hosszú kibontott hajjal, fehér ingben :)
És amit rendelsz, az másnap rendben meg is jön! És ha bárkinél bármi nem stimmel, akkor összetörik magukat, hogy minden meglegyen. Amikor pedig este fél 7 felé elkezdjük visszaadni az anyagokat, akkor ők kívánnak nekünk Schöne Feierabendet! :)
Ja, és 35 cent a kávé, és mókusok ugrálnak a kertben, illetve a parkban, ahol bódító a hársfaillat :) Mi kell még? érdekes iratok? az is van, tonnaszám! :)
