Furcsa világ

Több mint két hét után jöttem vissza Berlinbe, otthonról haza, vagy mi. Szóval amikor már annyira belepörögtem az otthoni világba, hogy a berlini teljesen eltávolodott, akkor kellett visszajönni, szomorú szívvel. De aztán furcsa módon már körül sem kellett néznem a Hbfon, hogy merre is kell mennem, és gondolkodás nélkül jöttem hazafelé. Persze esett az eső. No comment. Aztán egyszercsak, mintha jó hosszan aludtam volna, itt voltam egy lakásban, amiben ismerős tárgyaim hada várt, papucsom, pizsamám, fogkefém... mi ez? hol vagyok? másodpercek alatt megvolt a rutin, az első reggelen is, minden ment gondolkodás nélkül. Ez tán a legfurcsább. Idegen, de mégsem, otthonos, de mégsem... Gyorsan programokat és találkozásokat szerveztem, illetve szerveződtek maguktól, persze esik az eső, szürke az ég, 4 után teljesen sötét van, és minden karácsonyi diszben. És már a városban mászkálva sem kell megnéznem, hogy az Alexen a 3 UBahn közül melyik merre is megy... nagyon furcsa... Otthonos, de valahogy meg mégsem... vagy mégis?!