eg olyan hely, aminek köze volt a Falhoz.Teljesen elképzelhetetlen számomra, pedig régóta próbálom elképzelni, hogyan tudott működni egy ekkora város kettészelve, hogyan lehetett pár nap alatt elzárni minden, szó szerint minden kapcsolatot a város két része között. Itt nem az eszmei "hogyan lehetett"-re gondolok, hanem a szervezésre, az intézkedésekre, a forgatókönyvre, ahogyan óráról órára lezárták az S-Bahnt, a teljes közlekedést, ahogyan felhúzták a Fal kezdetleges alapjait - bár talán még az volt a legegyszerűbb. Hiába olvasom, látom, tudom, mégis elképzelhetetlen, hogy egyik reggel egyszercsak már nem mehetek többé iskolába, dolgozni, boltba, piacra, vagy este nem mehetek többé haza, nem látogathatom meg a családomat, a barátaimat, vagy csak a kedvenc helyeimet.
Berlinben nem csak a Fal van kézzelfogható és tapintható közelségben, hanem az NDK és a Stasi is, ami persze eléggé összefonódott a Fal létével... Az a hűvösen tárgyilagos tudományosság, ahogyan elolvassuk, megtanuljuk és tanítjuk mindezt, itt egyszercsak személyes, megérint, magával ragad, elsodor. Nem csak hogy átélhető, hanem lehetetlen védekezni az ellen, hogy átéljem. Lépten-nyomon magával ragad és beszippant...
És elképzelhetetlen, hogy a Fal megnyitása utáni napokban hogyan kezdődött újra az élet, nyíltak új átkelőhelyek, bontották a Falat, és szerveződött újra az élet a két város között. Ennek ma vannak "vicces" eredményei is: két egyetem van, két StaBi, két Opera, és a közlekedési hálózat is kb olyan bonyolult, mintha egymásra helyeznénk két város metró-térképét :)
