A mókás az a berlini életemben, hogy egészen olyan, mintha Pesten hirtelen minden működne, minden tiszta lenne, jó lenne a BKV, érdekesek a kiállítások, működőképesek a könyvtárak, kedvesek az emberek, az ellenőrök, és a múzeumi felügyelők, a könyvtárosok, a piacon az eladólányok, meg a boltokban is, csak épp azt játszuk, hogy németül beszélünk. Ez az érzésem legfőképpen a már említett Kihelyezett Berlini Magyar Tagozat miatt van: néptáncolunk, pálinkázunk, bohóckodunk a villamoson, ehhez jön még hogy a CH-ban lakom, ahol megintcsak minden és mindenki magyar, meg ugye a net, aminek hála nem maradok ki, sem le semmiből és semmiről :)
Azért ne aggódjatok: járom a várost végelgyengülésig, ma is Mauerpark Flohmarkt, majd ugyanez a Boxhagenen, majd persze egy kis néptáncolás :) Cipelem haza a könyveket tonnaszám a könyvtárakból, és hallgatom a kedvenc német zenéimet :)
Tegnap könyvtár-keresés után pedig megint láblejárás következett, átkevertem az Alex túloldalára, és immár sokadszor néztem meg a kis mini német városkát a sok NDK-ás panelka között, a Nikolaiviertelt. A vicces benne az, hogy az épen maradt kb 8 ház közé és köré régies formájú paneleket építettek a jó öreg NDK-ban, hogy legalább egy háztömbnyi meglegyen ez a kis maradék.
Tegnap könyvtár-keresés után pedig megint láblejárás következett, átkevertem az Alex túloldalára, és immár sokadszor néztem meg a kis mini német városkát a sok NDK-ás panelka között, a Nikolaiviertelt. A vicces benne az, hogy az épen maradt kb 8 ház közé és köré régies formájú paneleket építettek a jó öreg NDK-ban, hogy legalább egy háztömbnyi meglegyen ez a kis maradék.
